|
Vágy
Mozsó&szkafi 2006.07.21. 14:42
 Magyarul
Vágy
Hadd lovagoljak el a könnyeiden
az álladon át Afrikába
A nõstényoroszlán ölébe ismét,
ahol valaha otthon voltam
Hosszú lábaid közt a
keresd a tavalyi havat
de hisz nincs is már ott hó
Hadd lovagoljak el a könnyeiden
a felhõk fölé boldogság nélkül
a nagy madár szelíden visszahúzza
fejét búvóhelyére
Hosszú lábaid közt a
tavalyi homokot keresve
de hisz nincs is már ott homok
A vágy elrejtõzik
mint egy féreg
álmodban nem is érzed
mikor megmar
boldog sehol sem leszek
az ujj Mexikóba csúszik
de elsüllyed az óceánban
a vágy annyira kegyetlen
A vágy
Angyal
Aki életében jó volt a földön,
halála után angyal lesz
tekintetedet az ég felé fordítva kérded majd
miért nem lehet õket látni
"Csak amikor a felhõk aludni térnek
akkor látni bennünket az égen
félünk és egyedül vagyunk"
Isten tudja, én nem akarok angyal lenni
A napfény mögött élnek
Tõlünk elválasztva végtelenül messze
Csillagokba kapaszkodnak (egész erõsen)
Hogy az égbõl le ne essenek
"Csak amikor a felhõk aludni térnek
akkor látni bennünket az égen
félünk és egyedül vagyunk"
Isten tudja, én nem akarok angyal lenni
Büntess meg
Büntess meg,
büntess meg
A szalma arannyá válik
és az arany kõvé
nagyságod kicsivé tesz engem
te lehetsz a büntetõm, igen
Az Úristen elvesz
az Úristen ad
Büntess meg,
büntess meg,
te úgy véled: igen
én azt gondolom: nem
Foglalj imádba, mielõtt
még hidegebben fújna a szél
Nagyságod kicsivé tesz engem
te lehetsz a büntetõm
te lehetsz a büntetõm
Nagyságod kicsivé tesz engem
te lehetsz a büntetõm
nagyságod kicsivé tesz engem
te leszel a büntetésem
az Úristen elvesz
az Úristen ad
De csak annak ad,
aki szeret is
Büntess meg
Állat
Mit csinál egy férfi
mit csinál egy férfi
aki ember és állat között
nem tud különbséget tenni
mit?
Odamegy a lányához
aki szép és még fiatal
és mint egy kutya
saját húsával és vérével párzik
Mit teszel?
Mit érzel?
Mi vagy te?
hisz csak egy
állat
Mit csinál az asszony
Mit csinál az asszony
aki állat és férfi között
nem tud különbséget tenni
Belemártja a tollat a férfi vérébe
magának ír levelet
lélektelen sorokat a gyermekkorának
amikor apja feküdt mellette
Mit teszel?
Mit érzel?
Mi vagy te?
hisz csak egy
állat
...
...
... *
Megkérdeztél engem
Megkérdeztél engem
Megkérdeztél engem
és én nem mondtam semmit
Amíg a halál el nem választ,
hûséges leszel-e hozzá minden nap?
Nem
Az elválasztó halálig
szeretni fogod-e jóban-rosszban?
Nem
Hajolj le
Hajolj le, parancsolom
a tekinteted is fordítsd el tõlem
az arcod közömbös nekem
hajolj le
Egy kétlábú mind a négy lábán
sétálni viszem
az átjáróban végig a folyosón
csalódott vagyok
Most visszafelé jön, velem szemben
a méz ráragad a harisnyakötõre
csalódott vagyok
teljesen csalódott
Hajolj le
az arcod ne érdekel
A kétlábú lehajolt
jó fénybe hátrált
megmutatom neki, mit lehet csinálni
és sírni kezdtem
A kétlábú egy imát rebeg
mert fél, hogy rosszul megy a sorom
megpróbál még mélyebbre hajolni
könnyek szaladnak végig a hátán
Hajolj le
Hajolj le, parancsolom
a tekinteted is fordítsd el tõlem
az arcod közömbös nekem
hajolj le, még egyszer
Hajolj le
Játssz velem
Megosztjuk a szobát és az ágyat
Testvérkém, gyere, légy oly kedves
Testvérkém, gyere érints meg
Csússz szorosan rám
Az ágy elõtt egy fekete lyuk
Belehullanak mind a bárányok
Már túl idõs vagyok és mégis számolom õket
Mert nem tudok elaludni
A köldök alatt a bozótban
Vár már egy fehér álom
Testvérkém, gyere, kapaszkodj meg
És rázd le nekem a lombot a fáról
Játssz egy játékot velem
add a kezed és
játssz velem
egy játékot
játssz velem
egy játékot
játssz velem
mert egyedül vagyunk
játssz velem
papás-mamást
Testvérkének keze fáj
ismét a fal feléfordul
Testvérem hébe-hóba segít nekem
hogy el tudjak aludni
Játssz egy játékot velem
add a kezed és
játssz velem
egy játékot
játssz velem
egy játékot
játssz velem
mert egyedül vagyunk
játssz velem
papás-mamást
Zongora
Azt mondják nekem
nyisd ki ezt az ajtót
a kíváncsiság üvöltéssé válik
vajon mi lehet mögötte
emögött az ajtó mögött
egy zongora áll
a billentyûk porosak
a húrok lehangoltak
emögött az ajtó mögött
õ ül a zongoránál
de már nem játszik többé
ah oly régóta
ott a zongoránál
hallgattam õt
és amikor elkezdett játszani
még a lélegzetemet is visszatartottam
Azt mondta nekem
hogy mindig velem marad
de az csak a látszat volt
hogy egyedül nekem játszik
dühöm tûzébe
öntöttem vérét
bezártam az ajtót
kérdezõsködtek utána
Ott a zongoránál
hallgattam õt
és amikor elkezdett játszani
még a lélegzetemet is visszatartottam
ott a zongoránál
álltam mellette
úgy tûnt
mintha egyedül nekem játszana
Az ajtó nyitva áll
oh hogy üvöltenek
hallom az anyát rimánkodni
az apa megüt
eloldozzák a zongorától
és itt senki sem hisz nekem
hogy halálosan beteg vagyok
a bánattól és a bûztõl
Ott a zongoránál
hallgattam õt
és amikor elkezdett játszani
még a lélegzetemet is visszatartottam
Ott a zongoránál
hallgatott engem
és amikor elkezdtem játszani
még a lélegzetét is visszat
Az öregember
A déli szélre vár
Jön a hullám és a szél eláll
Az öregember egy legyezõvel
Minden nap elsimítja a vizet
Tréfából behajítottam a követ
A vízben körök rajzolódtak ki
Az öregember szomorúan rámnéz
És ismét simára fésüli a vizet
A fehér homokban az öregember
Reszketve pipájára gyújt
Egyedül a víz és én tudjuk csak
Mihez kell neki ez a legyezõ
A sejtés alszik, mint egy vulkán
Habozva kérdeztem aztán
Fejét lehajtotta, úgy tûnt, mintha aludna
Mielõtt meghalt, azt monda
A víz legyen a tükröd
Csak amikor sima a víztükör, akkor fogod látni
Mennyi mese maradt még számodra
És a megváltásért fogsz könyörögni
A legyezõt testéhez szorította
Keze a haláltusában megmerevedett
Ujjait el kellett törni
A legyezõ a homokba esett
Az öregembert mindennap hívom
Hogy váltson meg engem
Ott maradok a déli szélben
És tudok olvasni a legyezõben
A víz legyen a tükröd
Csak amikor sima a víztükör, akkor fogod látni
Mennyi mese maradt még számodra
És megváltásért fogsz könyörögni
Féltékenység
Ha szebb vagyok
Vagdosd össze az arcom
Ha erõsebb vagyok
Törd el gyáván a nyakcsigolyám
Ha okosabb vagyok
Ölj meg és edd meg az agyam
Ha megszereztem az asszonyod
Ölj meg és zabálj fel teljesen
Akkor zabálj fel teljesen
Ha becsületesebb vagyok
Harapd le a nyelvem
Ha gazdagabb vagyok
Vegyél el mindent tõlem
Ha bátrabb vagyok
Ölj meg és edd meg a szívem
Ha megszereztem az asszonyod
Ölj meg és zabálj fel teljesen
Akkor zabálj fel teljesen
De a tányért is nyald ki
Fortyog a féltékenység
Ha oly sima a bõröm
Tépd ki csíkonként
Ha tisztán csillognak a szemeim
Vedd el mind a fényt
Ha a lelkem tiszta
Lángokban öld meg
Ha megszereztem az asszonyod
Ölj meg és zabálj fel teljesen
Akkor zabálj fel teljesen
De a tányért is nyald ki
Fortyog a féltékenység
Csókolj meg (szõrös béka)
Mindig csendben van
Akarja, hogy fogdossák
A száraz fûben fújja fel magát
A nedves szemecske könnyes lesz
A sötétség rabjaként
Sohasem látja a Nap fényét
Bujaságtól vonaglik és bekönyörgi
Nyelvét a férfiba
Csókolj meg
Minden nyelvben megkapaszkodik
Mert szívesen hagyja magát nyalogatni
De mivel kicsit keserû
Csak ritkán csókolják meg
A sötétség rabjaként
Sohasem látja a Nap fényét
Bujaságtól vonaglik és bekönyörgi
Nyelvét a férfiba
Csókolj meg
A nyelve most kicsúszik szájából
És vadul lüktet extázisban
Többször belecsap az arcba
Borzalmasan vérzik az orra
A sötétség rabjaként
Sohasem látja a Nap fényét
Bujaságtól vonaglik és bekönyörgi
Nyelvét a férfiba
Csókolj meg
(Nedves ajkaimon)
Csókolj meg
(Akkor is ha keserû)
Csókolj meg
* A Du hast szám első 3 sora valószínűleg egy szójáték, ugyanis a haben(birtokolni ) illetve a hassen (gyűlölni) szavak E/2 alakja kiejtve ugyan az. Az első sorokban valószinüleg a hassen ige szerepel, mig a többi sorban biztos, hogy a haben ige.
Készitetete Mozsó&Szkafi
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
